Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

A fenti hangutánzó szavak biztosan sok szülő fülében ismerősen csengenek. És igen, ezek azok, amik álmainkban se jöjjenek elő! Akkor se, ha még nem éltük át, akkor pedig főleg ne, ha már volt hozzá szerencsénk. Most a csecsemő- és kisdedkor két leggyakoribb és a szülők által leginkább rettegett betegségéről, a gégegyulladásról és az obstruktív, „asztmatikus” hörghurutról írok.

A fentiek közül vegyük tehát elsőként az ugatást. Anatómiailag még a felső légutakhoz tartozik a hangszalagokat is magába foglaló gége. Ezen régió leggyakrabban vírus okozta fertőzése a gégegyulladás (laringitisz, krupp). Jellemzően az idősebb csecsemőkor és a kisdedkor betegsége, de láttunk már néhány hetes csecsemőnél és nagykamasznál egyaránt. Különös ismertetőjele, hogy  éjszaka vagy a délutáni alvás közben jelentkezik, akár derült égből a villámcsapás. Csecsemőknél inkább az éjszaka első felében, nagyobbaknál pedig hajnaltájt mutatkozhatnak a tünetek. Esetenként enyhe hurutos jelek, minimális orrfolyás megelőzheti, ezt követően néhány órán belül tapasztalhatjuk a sokszor ijesztő tüneteket: az akár némaságig fokozódó rekedtséget, rekedt/kutyaugatáshoz hasonlatos köhögést és nehezített, hangos, olykor „húzó jellegű” belégzést, amikor a gyermek erőltetve küzd a levegőért, fokozott légzési munkát végezve, légzési segédizmait is használva. Ilyenkor a bordák között, a bordaívek alatt, a mellcsonton és a kulcscsontok felett a belégzéssel összefüggő behúzódások láthatók  (ezzel ellentétben az asztmatikus hörghurutnál a kilégzés nehezített, a gyermek préselve próbálja kifújni a levegőt). Legtöbbjük nyugtalan, sír, öklendező köhögés és hányás is előfordulhat.

Sok esetben azonban a krupp a vírusfertőzés első tüneteként jelentkezik, megelőző jelek nélkül és sok esetben láz sem kíséri. Előfordul, hogy az első éjszaka után a második-harmadik éjszakán is számíthatunk még a tünetek visszatérésére, felerősödésére. Amikor az ugató köhögés produktív, hurutos köhögésbe megy át, afféle „jó jelnek” tekinthető, utána a nehézlégzés már várhatóan nem tér vissza. Mivel a felső légúti megbetegedésekben ludas vírusoknak köszönhető ez a betegség, sajnos nem ritka, és az arra hajlamos gyerekeknél többször ismétlődhet is. Kialakulása értelemszerűen a hidegebb, őszi-téli időszakban várható elsősorban, a légszennyezettség szerepet játszhat benne.

Azért a csecsemő- és kisdedkorban találkozunk vele elsősorban, mert a gége náluk még kisebb átmérőjű, így a gyulladással együtt járó nyálkahártya-duzzanat jelentősebb légúti szűkületet hozhat létre. Nagyobbaknál a tágabb légutaknak és a menet közben „edződő” immunrendszernek köszönhetően ritkábban és enyhébb formában mutatkozhat, míg végül a gyermek „kinövi” a betegséget.

Fontos tudni, hogy a roham súlyos, akár életveszélyes állapotba is sodorhatja a kisgyermeket, melynek oka lehet az oxigénhiány, a nehezített légzés következtében fellépő kimerülés vagy a teljes légútelzáródás miatt kialakuló fulladás.

Első alkalommal, fiatal csecsemőnél vagy súlyos esetben szükség van/lehet kórházi kezelésre, ez az ijedt szülők számára is a leginkább megnyugtató. Ismétlődő esetekben, nagyobb gyerekeknél az a tapasztalatom, hogy a szülők remekül „el tudják már látni a baját”, ilyenkor tényleg csak a súlyos állapotú, kifejezett nehézlégzéssel küzdő gyerekek kerülnek kórházba. Elsősegélyként a legjobb és leggyorsabb gyógymód a hideg, lehetőleg párás levegő belélegeztetése. Ez legtöbbször a bebugyolált gyermekkel a hideg éjszakai levegőre történő kitelepedést jelenti, rutinos, „gyakorló kruppos” családokban jó szolgálatot tehet egy inhaláló készülék és a hűtőszekrényben tárolt élettani sóoldat.

Egyes esetekben szükség lehet szteroidtartalmú kúpra is, illetve a hurutosodó köhögés esetén váladékoldó alkalmazására. Ha gyermekünknél előfordult korábban krupp, szerezzük be ezeket és az elsősegélycsomag részeként (pl. utazás, üdülés esetén) vigyük magunkkal!

Nem ritka, hogy a légúti fertőzés nem áll meg a felső légutakban, hanem szövődményként az alsó légutak gyulladását váltja ki, de az is lehet, hogy eleve az alsó légutak betegednek meg. Ha a hörgők nyálkahártyáján alakul ki ez a gyulladás, hörghurutról, vagyis bronchitisről beszélünk. Ezt csecsemő- és kisdedkorban leggyakrabban légúti vírusfertőzések váltják ki, megjelenése és a tünetek hasonlósága miatt pedig asztmatikus hörghurutként is említjük. A csecsemő és kisdedkor bármely szakaszában előfordulhat,  elsősorban ez is az őszi-téli időszak vírusfertőzéseinek köszönhető, de ritkábban egyéb ok is állhat a háttérben, például tehéntejfehérje-allergia, refluxbetegség vagy akár félrenyelt légúti idegentest is.

A vírusfertőzés általában náthával, felső légúti tünetekkel indul, majd néhány órán/egy-két napon belül jelentkeznek a jellegzetes tünetek, melyek súlyosabb esetben szabad szemmel és füllel, enyhébb formájában hallgatóval észlelhetők. Izgatott, száraz kögöhés mellett változó jelleggel megnyúlt kilégzési idő, zihálás, kilégzésben szabad füllel is hallható sípolások, szörtyögések, kilégzési nehezítettség mutatkozhat. Súlyos esetben az alsó légutakban rekedt levegő miatt felfújt mellkas, a lenyomódott rekeszizom és a lenyelt levegő miatt puffadt has is észlelhető, ilyenkor az ún. légzési segédizmok is erőltetett munkában vannak. A köhögés rohamokban is jelentkezhet, ez olykor öklendezésig, hányásig fokozódhat. Kísérheti láz, de gyakori, hogy láztalan állapotban zajlik a betegség.

Kezelésében elsődleges helye van a hörgőtágítóknak. Ez elérhető oldat és spray formájában is, az utóbbi előnye, hogy célzottan, inhalált formában juttathatjuk a légutakba, így jobban hasznosul, mint a szájon át alkalmazott oldat. Fontos azonban tudni, hogy ezt csak az életkornak megfelelő toldalék eszközzel és ezek szakszerű használatával érhetjük el (pl. babyhaler, nebuhaler), melyhez mindenképpen a szülő „betanítására” van szükség. Esetenként szükség lehet gyulladáscsökkentő alkalmazására is. Amikor pedig a köhögés hurutossá, „produktívvá” válik, váladékoldók is alkalmazhatók. Ezek elősegítik a légúti váladék folyékonyabbá tételét és kiürülését.

Fontos a megfelelő folyadékbevitel, ami szintén szerepet játszik a légúti váladék higításában, feloldásában. Ha lehetőség van rá, jó szolgálatot tehet a váladékoldásban például az élettani sóoldattal történő inhalálás is. Lényeges, hogy miután elsősorban vírusos betegségről van szó, az antibiotikumok adása első körben nem indokolt, a hangsúly a megfelelő tüneti kezelésen van!

Tapasztalatom szerint a szülők számára a legzavaróbb tünet a köhögés. Éppen zajló hörghurut esetén ne várjuk azt, hogy egy-két adag hörgtágító után a köhögés megszűnik, sőt! A köhögés egy fontos reflex, ami azt célozza, hogy a fertőző, gyulladásos váladék a légutakból kiürüljön, ettől a szervezet megszabaduljon, tehát ha úgy vesszük, jótékony hatása van. Én azt szoktam mondani az aggódó szülőknek, képzeljék el azt, hogy hörghurutban a gyermek légúti nyálkahártyáin egy nagy sebfelület keletkezett, amiről először lelökődik a váladék, majd ez a gyulladt sebfelület még be is kell, hogy gyógyuljon. Ez a folyamat napokig tarthat, ezalatt pedig szükség van a köhögés „légúttisztító” hatására. Váladékoldót néhány napnál tovább nem szoktam javasolni, hiszen addigra a légúti váladék zöme már várhatóan kiürült, viszont a bőséges folyadékbevitel továbbra is fontos.

Csecsemőkorban a köhögési mechanizmus még nem olyan hatékony, mint a nagyobbaknál. Ezért nekik (de akár a nagyobbacskáknak is) segíthetünk úgy, hogy mellkasukat összezárt ujjainkkal finoman, ritmusosan ütögetjük. Ez a „rezonáltatás” elősegítheti a hörgők falán megtapadt váladék leválását.

A gyakrabban, de kisebb adagokban elfogyasztott és könnyen emészthető ételek is jótékony hatásúak lehetnek. Csecsemőnknek is adhatunk gyakrabban, kisebb adagokat, de az a tapasztalat, ők maguk is érzik, hogy a kevesebb is elég.

A csecsemő- és kisdedkori asztmatikus hörghurut az arra hajlamos gyerekeknél többször is ismétlődhet. Lényeges, hogy három vagy annál többszöri ilyen jellegű megbetegedés esetén járjunk utána, nem áll-e egyéb ok a hörghurutok hátterében. Ennek tisztázása érdekében szükség lehet további vizsgálatok (képalkotó vizsgálatok, fül-orr gégészeti, gasztroenterológiai, pulmonológiai vizsgálat stb.) elvégzésére.