Tanulságos esetek: félrenyelés
Már medika koromban jól az eszembe véstem azt, hogy nem engedünk evés közben szaladgálni se kicsi, se nagyobb gyereket. Üljön le a popsijára, ha eszik!
Történt, hogy egy ismerősöm hívott kétségbeesetten azzal, hogy a szaladgáló kisgyereke valószínűleg félrenyelt, és mit csináljon, hová fusson vele.
A szokásos napi séta során a kicsi a kétbetűs, színes csokigolyóból rágcsált az utcán, majd egyszer csak futva nekilódult a járdán. A szülő utánaszaladt, és még mielőtt az úttestre leléphetett volna, utánakapott és visszahúzta. (Hogy mit keresett a totyogó menüjében a kemény, golyó alakú étel, az megérne egy külön bejegyzést.)
Ez a mozdulatsor éppen elég volt ahhoz, hogy a kisgyerek a csokigolyó szétrágott darabjait a tüdejébe szippantsa. Hozzá kell tenni, hogy nagy szerencséje volt.
Mégpedig azért, mert mindez szétrágott formában történt, nem pedig egészben. Akkor jó eséllyel a golyó azonnal elzárta volna a légutakat, akár fulladásos halált okozva ezzel.
Néhány gyors telefont követően a gyermek előbb a megyei kórházba, majd az egyetemi klinikára került, mert akkoriban ott volt olyan műszer, amellyel a hörgőtükrözés és -átöblítés elvégezhető volt.
Néhány órán belül altatásban megtörtént a beavatkozás, de már akkor jelentkeztek nála a tüdőgyulladás tünetei, emiatt antibiotikumos kezelésre és további kórházi ápolásra volt szükség.
Azt hiszem, ezek a szülők egy életre megtanulták a szabályt, amelyen adott esetben akár a gyerek élete is múlhat:
MOZGÁS KÖZBEN NE EGYEN A KISGYEREK!
AZ EVÉSHEZ MINDIG ÜLJÖN LE!
ÉTKEZÉS KÖZBEN HAGYJUK NYUGODTAN ENNI ÉS INNI!
És nem kell ahhoz ilyen vészhelyzet, mint ami ezzel a családdal az utcán történt, hogy a félrenyelés megtörténjen. Elegendő lehet egy megbotlás, egy lehuppanás, egy játékos kergetőzés, egy csikizés vagy ijesztgetés is.
Figyeljünk erre oda!
(Fotó: Unsplash)