Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Infantilis diszkézia: amikor nehezen kakil a baba


Adott egy fiatal csecsemő, aki szopik és emellett kiválóan gyarapszik. De van egy kis “baj” vele: nehezen kakil. 

Előtte negyed órán át erőlködik, kínlódik, elvörösödik, láthatóan nagyon szenved. Végül már torka szakadtából ordít. Amikor végül sikerül kakilnia, megnyugszik, megkönnyebbül. Széklete naponta többször is van, állaga puha, kenőcsös. Ő maga pedig teljesen egészséges.

Ha ezek az ismertetőjegyek ráillenek egy hat hónaposnál fiatalabb kisbabára, könnyen előfordulhat, hogy az infantilis diszkéziának nevezett állapottal állunk szemben. Magyarul a fiatal csecsemőkori nehéz székeléssel.

További fontos kritérium, hogy szervileg teljesen egészséges babáról van szó, panaszai hátterében semmiféle testi baj, betegség nem áll. 

Pusztán arról van szó, hogy a fiatal kisbaba nem ura teljes mértékben még a széklet elengedéséhez szükséges izmok precíz működtetésének. Ilyenkor megérkezik a székelési inger, ő ezt érzékeli, és fentről, hasizomzatból egyre erősebben nyom, présel. 

Próbálja kinyomni a kakit, csak éppen a végbélnyílás, a medencefenék izomzatát nem engedi el a szükséges pillanatban. Emiatt egyre nagyobb lesz a nyomás a pocakjában, egyre erősebb a székelési inger, tovább fokozva a baba diszkomfort-érzetét. Aztán egy pillanatban elengedi az alsó izmokat, a kaki pedig kirobban. A baba szinte ebben a pillanatban megkönnyebbül.

A kúpokkal, szélcsővel, lázmérővel végzett stimulálás átmeneti megkönnyebbüléshez vezethet, de ezek a technikák megzavarhatják a babát abban, hogy megtanulja, ráérezzen arra, hogyan kell elengedni a székletet. Ez pedig, mint egy ördögi kör, tűnhet úgy, hogy a baba “nem tud” kakilni. 

Semmiképpen sem javasolt a székletlazítók alkalmazása, hiszen szinte mindig normál anyatejes, puha székletet ürítő babákról van szó. Nincs szüksége semmiféle hasfájásra javasolt cseppre sem, nem ezektől fog tudni jobban kakilni. És az anya se diétázzon se tehéntejre, se tojásra, se olajos magvakra, se rostos ételekre, se “k” betűsekre. Ezeknek semmi köze ehhez az állapothoz. 

Még egy fontos dolog: ez nem székrekedés. Ahogyan az sem, ha anyatejes babaként heti-kétheti egyszer kakil.

A teendő a várakozás. Fontos az megérteni, hogy itt a babát nem a fájdalom gyötri, hanem sokkal inkább a tehetetlenség, a hasi teltség zavarja. Néhány hét alatt ez az átmeneti “tanulási időszak” elmúlik, a baba a próbálkozások során szépen ráérez arra, hogyan működtesse izmait, képes lesz ügyesen összehangolni ezeket. Ez a nehézség pedig szépen elsimul.

Vagyis ez is az a helyzet, amelyre azt mondhatjuk, hogy majd az idő (és a baba) megoldja. Ne akarjunk mindenáron közbeavatkozni.

(Fotó: Unsplash)

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.