Még mindig csak öt hónapos
Hazaérkezvén a bömbölő gyerekem fogadott (pedig eskü, hogy jó kezekben volt, abból ráadásul többen is 😊).
Amint meglátott, abban a pillanatban elhallgatott és ujjongva, boldogan repült a nyakamba. Szorosan átölelt, nyakamba mormolt, aztán eltolta magát tőlem, hogy az arcomat fürkészhesse és a szemembe nézhessen.
Két kezébe fogta az arcom, puha tenyerével megsimogatott, és kezdődött a fenti mozdulatsor újra a nyakam ölelésével. Aztán megint újra. Meg újra. Meg újra.
És még mindig csak öt hónapos.
