Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Evés és dicséret?


Azt már sok szülő tudja, hogy a gyereke ‘nem-evését’, az étel elutasítását nem szerencsés büntetni, szankcionálni.
De mi a helyzet a dicsérettel? Jó-e jutalmazni a ‘jól-evést’, dicséreteket megfogalmazni a gyerekünknek a nekünk tetsző mennyiségű vagy minőségű táplálékbevitellel kapcsolatosan?

Az evési helyzetekben tehát ne büntessünk, ne szankcionáljunk. De ha lehet, ne is dicsérjünk és ne jutalmazzunk. Nem szerencsés, ha az evési helyzetekhez érzelmek, indulatok, elvárások tapadnak.

Igyekezzünk semlegesek maradni!

A táplálkozás egy élettani tevékenység, amely során a gyerek a döntéseit nem a szülők jóváhagyásával, megerősítésével vagy visszajelzései alapján, hanem a saját teste jelzései alapján szeretné irányítani.
Az étellel való egészséges kapcsolat, a táplálkozási helyzetekhez való jó viszonyulás akkor alakulhat ki, ha a gyermek önmagát szabályozhatja, teste jelzéseinek megfelelően vehet magához vagy utasíthatja el a táplálékot. Egyszerűen fogalmazva az ő kezében van a kontroll.

Ha például a gyerek válogatós vagy keveset evő, a dicséret egyfajta nyomásként hathat rá, ami akár fokozhatja is a válogatósságát vagy csökkentheti is az elfogyasztott étel mennyiségét. Ha úgy érzi, hogy a táplálkozás, ezen túl pedig a szülők által elegendőnek vagy megfelelőnek ítélt táplálék bevitele olyan magatartás, amelyet tőle elvárnak, ez lehetőséget adhat arra, hogy táplálkozással kapcsolatos döntéseit és magatartásait a figyelemfelhívásra vagy a “hatalommal” való küzdelem érdekében használja fel.

Másrészt ha egy-egy alkalommal jól eszik, a szülők szerint megfelelő mennyiséget, és ezt ők élénk dicsérettel jutalmazzák, az evés ténye máris egyfajta teljesítménnyé válik. A léc felkerül egy bizonyos magasságra, és ezt legközelebb is meg kell(ene) ugrani.

A gyerek igyekszik a szülők kedvére tenni, nekik megfelelni. Könnyen érthető, hogy reális félelem alakulhat ki benne a további evési helyzetekkel kapcsolatosan: mégis mi lesz, ha legközelebb nem lesz bátorsága, hogy újra megugorja ezt a lécet? Joggal tarthat attól, ha nem sikerül, a szülei csalódottak lesznek.

Lehet, hogy nem könnyű elhinni, de a dicséret is lehet egyfajta nyomás a gyerek számára. Könnyen bekövetkezhet az is, hogy emiatt fog enni, ennek akar megfelelni, nem pedig a saját teste jelzéseinek és szükségleteinek. Vagyis az a kontroll, amely szükségszerűen az ő kezében kellene, hogy legyen, átkerül a szülő irányítása alá.

Ha lehet, szülőként hagyd meg neki a saját teste feletti irányítást! Segítsd őt tapasztalataiban nyomás és elvárások nélkül! Beszélj az ételekről, mint érzékszervi élményekről, légy jelen, osszátok meg az élményeiteket!

De maradj érzelmileg semleges!

(Fotó: Pixabay)

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.