Atópiás dermatitisz I. rész
Az atópiás dermatitisz egy viszonylag gyakori, krónikus gyulladásos bőrbetegség, mely az ekcémák csoportjába tartozik. A gyerekek akár húsz százalékát is érintheti, de minden tizedik felnőttnek is okozhat panaszt. Tehát nem pusztán egy kinőhető, csecsemőkori kórállapotról van szó.
Kialakulásában a bőr védőmechanizmusainak károsodása és immunrendszeri eltérések egyaránt szerepet játszhatnak. Mindkét tényező (védekezőképesség és immunrendszer) hátterében szerzett, környezeti, de veleszületett, genetikai okok is állhatnak.
A bőr barrierjének nevezzük mindazokat az alkotóelemeket és védő mechanizmusokat, amelyek feladata az emberi test belső szöveteinek elhatárolása és egyben integritásának védelme a külső környezeti tényezőktől és behatásoktól.
Feladata a különféle kémiai és fizikai behatások (kozmetikumok, vegyi anyagok, allergének illetve besugárzás, mechanikai hatások), valamint a kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák) bejutásának megakadályozása is. És szerepe van abban is, hogy testünk nedvességtartalma viszonylag állandó legyen, vagyis ne veszítsen feleslegesen folyadékot a bőrön keresztül.
Nem olyan régóta ismert, hogy az atópiás dermatitisz hátterében nem csak allergiás mechanizmusok, hanem bőrszerkezeti eltérések is állhatnak. Intenzív kutatás tárgya lett például a fenti barrier felépítésében résztvevő, filaggrinnak nevezett fehérje. Ennek örökletes, veleszületett hiánya illetve szerzett károsodása is szerepet játszhat az atópiás dermatitisz kialakulásában.
Az ily módon megváltozott bőrszerkezet hajlamosíthat arra, hogy bizonyos baktériumok nagyobb eséllyel telepedjenek meg a bőrön, illetve különféle allergének is könnyebben juthatnak a szervezetbe a bőrön keresztül.
Az atópiára hajlamos gyerekekben mindezek mellett bizonyos immunológiai változások is bekövetkeznek, mégpedig a bőrgyulladás kialakulását befolyásoló immunsejtek működése változhat meg.
Tévhit, hogy az atópiás dermatitisz a csecsemőket érinti csak. Sajnos idősebb gyerekeken, sőt felnőttkorban is előfordulhat, és más-más képet ölt az egyes életszakaszokban.
Csecsemőkorban vörös, plakkosan hámló, olykor nedvező bőrgyulladás jellemző leginkább. Ez főként az orcákon, a fülek mögött, a hajas fejbőrön, de kiterjedt formában a törzsön, a végtagok feszítő felszínén mutatkozhat, a pelenkával fedett területeken nem jellemző.
Kisgyermekkorban inkább a száraz, viszkető, hámló, esetenként plakkos forma a domináns, a nedvezés kevésbé jellemző. A végtagok hajlító felszínén (könyökhajlat, térdhajlat), kezeken és lábakon jelenik meg elsősorban, a fejbőr és az orcák kevésbé érintettek. Viszont a száj körüli területen és a szemhéjakon, szemek alatt előszeretettel mutatkozhat.
Ma már tudjuk, hogy a korábban kinőhetőnek hitt atopiás dermatitisz sajnos jó eséllyel megmaradhat az egész élet során. Főként azoknak a gyerekeknek van erre nagy esélye, akiknél korán, kiterjedt, súlyos formában jelentkezett a bőrgyulladás. Lányoknál, allergiára pozitív családi anamnézisnél, elsősorban fejen és arcon mutatkozó bőrelváltozásoknál, a filaggrin genetikai hátterű eltérésénél, asztma vagy szénanátha társulása esetén tovább növekszik ennek az esélye.
A diagnózis csecsemő- és kisdedkorban nem mindig egyértelmű, mert vannak olyan bőreltérések, amelyek hasonlatosak lehetnek az atópiás dermatitiszhez. Ilyen például a pszoriázis vagy a csecsemőkori szeborreás dermatitisz.
Ez utóbbi elsősorban a babák hajas fejbőrét érinti, esetenként az arcot, hajlatokat és a pelenkával fedett bőrfelületeket is. Erre nem a száraz, hámló, viszkető gyulladás, hanem inkább zsíros, fénylő, sárgás plakkok és narancsvöröses bőr jellemző.
(Fotó: Unsplash)
