Amikor kiütéses a gyerek…
A láz és a köhögés mellett talán a kiütések azok a gyakran előforduló tünetek, amelyek leginkább aggasztják a kisgyerekes, csecsemős szülőket. Érhető módon mielőbbi, pontos diagnózist és gyors, hatékony kezelést szeretnének.
Pedig a legtöbb kiütés olyan, amely miatt nincs ok különösebb aggodalomra. Ebben a korosztályban gyakran előfordulnak, és jellemzően enyhe lefolyású betegségek, banális okok állnak a háttérben. Általános jellemzőjük, hogy a betegség lefolyásával párhuzamosan a kiütések maguktól elmúlnak, és semmiféle helyi kezelést nem igényelnek. Vagyis pusztán a kiütésekkel nincs teendő, és a háttérben álló betegségek spontán gyógyulása várható. Közismert klisé, hogy a gyakori betegségek gyakoriak, a ritkák pedig ritkák. Ez érvényes a kiütéses betegségekre is.
Leggyakrabban banális, felső légúti, hurutos vagy gyomor-bélhurut tüneteivel járó vírusos fertőzések kapcsán találkozunk elsősorban a törzsre lokalizálódó, apróelemű, tűszúrásnyi kiütésekkel. Ezek megjelenhetnek a betegség akut szakaszában, de a lecsengés, a gyógyulás fázisában is. Nem meglepő módon vírusexantémáknak, vagyis víruskiütéseknek nevezzük őket. Nincs velük semmiféle teendő.
Ettől eltérő, de jellegzetes viselkedést mutatnak például a kéz-láb-száj betegséget, a lepkehimlőt kísérő, vagy a háromnapos lázat követő kiütések. Ezek is maguktól gyógyulnak a betegség lezajlásával párhuzamosan.
A bárányhimlő típusos kiütéseit talán senkinek nem kell bemutatni. Bár az ember kényszert érez, hogy valamivel bekenje ezeket, enyhítendő a gyermek viszketését, de igazából nincs erre szükség. A betegség előrehaladtával a kiütések maguktól leszáradnak, és ha nincs elvakarás vagy felülfertőzés (a kettő kéz a kézben járhat), akkor nyom nélkül gyógyulnak.
Gyakran riadalmat szokott kelteni a szülőkben csalánkiütés. Jellegzetes kinézetű és viselkedésű, változékony, olykor foltos kiütésekről van szó, amelynek hátterében számtalan ok állhat, a banális vírusos betegségektől kezdve az ételek, gyógyszerek, adalékanyagok, fizikai hatások (hideg, meleg, terhelés), kozmetikumok, illóanyagok, kemikáliák stb. Azért is izgalmas kiütések ezek, mert bár számtalan tényező kiválthatja őket, ennek ellenére nagyon hasonlóan néznek ki és hasonlóan viselkednek. És az esetek zömében nem sikerül pontosan fényt deríteni arra, hogy mi okozta őket a millió lehetséges dolog közül, amivel egy kisgyerek találkozik. Bár a szülők-szintén érthető módon-szeretnék pontosan tudni, a hetekig fennálló és visszatérő kiütések esetén kezdünk komolyabb nyomozásba. Addig is a tüneti kezelésen van a hangsúly, de kenni, krémezni ezeket a kiütéseket sem kell.
Közismert a fiatal csecsemők anyatejesnek nevezett kiütése és a csecsemő és kisgyermek korosztály melegkiütései. Ezekkel végképp nincs teendő, nem igényelnek helyi kezelést. Azon túl, hogy esztétikailag zavarhatja a szülőket, a babának semmilyen különösebb panaszt nem okoznak, magától múló, kezelést nem igénylő, jóindulatú jelenségekről van szó.
Az a tapasztalat, hogy a skarlát a mai napig rettegett betegség a szülők körében. Pedig-hála a megfelelő antibiotikumoknak- mára legtöbbször enyhe lefolyású, szövődménymentesen gyógyuló betegségről van szó. Antibiotikumos kezelés mellett nincs a kiütésekkel külön teendő.
Érdemes megemlíteni a különféle csípéseket is, de ezek felismerése ritkábban okoz nehézséget és talán kevésbé okoz riadalmat is.
Gyakran felmerülő kérdés a szülők részéről az is, hogy gyerekük jellegtelen kiütéseinek hátterében lehet-e például kanyaró vagy rózsahimlő. Hála a védőoltásoknak és a (még) megnyugtató átoltottságnak, ez a két betegség gyakorlatilag nem fordul elő a magyarországi gyerekek körében, leszámítva a leginkább külföldről behurcolt eseteket. Húsz éves orvosi pályafutásom alatt sem kanyarós, sem pedig rózsahimlős gyerekkel nem találkoztam. Tényleg igaz az, hogy jóformán tankönyvből ismerem, meg halványan a saját megbetegedéseimre emlékszem.
Szintén gyakori kérdés, hogy a gyermeken észlelt bőrtünet kiütés vagy bevérzés. Utóbbiak hátterében is több lehetséges ok állhat, amelyeket között viszont akár súlyos, gyors lefolyású betegség is lehet, ahol fontos, hogy mielőbb orvosi ellátást kapjon a beteg. Kétség esetén az ún. üvegpohár teszt segíthet a kiütés és a bevérzés elkülönítésében (lásd alább).