Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta - A harmonikusan fejlődő babákért

Székletmizéria


Adott egy kisbaba, aki élete első percétől profikat meghazudtoló módon szopik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Eddig még rendben is vannak a dolgok…igen ám, de a pelus beltartalmával, annak gyakoriságával, színével, szagával, hangjával már nincs minden rendben…Legalábbis sok szülő így gondolja, és próbálja orvosolni/vagy orvosoltatni a (nem létező) problémát. Kissé sarkítva annyit mondanék, hogy egy egészséges, jól szopó, kizárólag anyatejes babának a székletével semmi baj nem lehet. Meg is magyarázom…

Szerintem a baba megszületése utáni első frenetikus élmények közé sorolja minden anyuka a székletszurok levakirgálását a babapopsiról. Ez a mekóniumnak nevezett zöldesfekete ragacs, ami az epefestéktől elkezdve a lenyelt magzatvíz alkotórészeiig sok mindent tartalmaz, mindent összeken, de a popsiról nehezen oldódik. Remek indikátorként működik, hiszen mihelyt a baba néhány alkalommal megtömi a bendőjét néhány 10 milliliter előtejjel, a színe ezzel párhuzamosan világosodik (átmeneti széklet), majd szép lassan átvált a tipikus aranysárga színű, krémes állagú anyatejes székletre. De még ezután is előfordul, hogy a már megszokott anyatejes széklet zöldes, lazább állagú, és bármennyire is aggódnak, nem kóros ez sem. Mindössze annyi az oka, ha a széklet a szokásosnál gyorsabban halad végig a bélcsatornán, nincs ideje teljesen megemésztődni, így kicsit nagyobb a víztartalma (ezért lazább) és a benne levő epefestéknek nincs ideje lebomlani (ezért zöldes).

Másrészt: az anyatejes babák kedvelik a végletes dolgokat…már ami a székletürítés gyakoriságát illeti. Teljesen rendben van a dolog, ha minden egyes pelusban szembeköszön és az is, ha csak hetente-kéthetente egyben. És a kettő között bármennyi… Hozzátéve: ha nincs mellette más panaszuk.

A másik székletmizéria, amikor az anyatejes (de akár tápszeres) babát azzal hozza a mama, hogy adjunk neki VALAMIT, mert szorulásos. És itt elindul belőlem a kérdések özöne. A legtöbbször oda lyukadunk ki, hogy a kaka állagával-színével-szagával-gyakoriságával nincs is semmi baj. Mindössze egy baj van: a baba erőlködik és elvörösödik. Ilyenkor először viccesen azt szoktam mondani az aggódó anyának, hogy legközelebb vigyen magával egy tükröt, ha WC-re megy. Lehet, hogy durván hangzik, pedig-valljuk be-mi is ilyesformán csináljuk, csak már egy kicsit profibbak vagyunk a dologban.

Merthogy tanulási folyamatról van szó! Bizony-bizony, a babának idő kell ahhoz, hogy megtanuljon rendesen kakilni, egészen pontosan összerendezni azokat a bonyolult izomműködéseket, ami a széklet kiürítéséhez kell. Egyrészt működésbe hozni a hasprést (a hasfali izomzat kipréselő hatását), másrészt ezzel együtt ellazítani a medencefenék záróizmát (és a végbélnyílást), amin át a széklet távozni tud. Időbe telik, amíg megtanulja, hogy ha az alsó bélszakasz megtelik, ne szorítsa össze reflexesen a záróizmot, hanem épp ellenkezőleg, lazítsa el. Ez a folyamat néhány hét alatt lezajlik, és fogadok, hogy minden szülő észreveszi, mikor van vége…:)

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.