Nézünk, mint a moziban
Hat és fél hónaposan nagyon belehúzott a fejlődésbe. Nem mintha eddig annyira lazsált volna.
Mászik, feltérdel, kiül. Gátülést produkál, majd kibogozza magát belőle. Állásba húzza magát. Tárgyakat leejt, felvesz, megint leejt, megint felvesz. Vagy leejt, utánuk néz és már vetné is magát a mélybe. Kipakol a kosárból. Kitartóan próbálkozik, hogy belemásszon a bébihordozóba. Láthatóan megtervez, majd kipróbál dolgokat. Gombnyomással hangot csihol a gombnyomásra hangot adó játékból. Aztán mindezt megismétli. Újra. Meg újra. Az esti altatódal sorainak végén, ahol szüneteket tartok, dünnyögéssel jelzi, hogy folytassam tovább. Betolat a radiátor alá, és ritmikusan rugdossa, miközben élvezi a koncertet.
Lélegzetvisszafojtva, olykor döbbenettel vegyes csodálattal figyeljük, és nem csak akkor, amikor a lábbal hajtható kisautóba kapaszkodva áll fel, vagy a billegő bébihordozóból csak két kalimpáló lábacska látszik ki. Hanem gyakorlatilag folyamatosan.
Ülünk és legeltetjük rajta a szemünket. Vagy nézünk, mint a moziban. Szülők és tesók, kivétel nélkül. Igyekszünk kiélvezni a vele töltött időt.
Ha már aludni úgysem tudunk tőle ?
