
Idill
Álmos balatoni hétfő reggel. Szülőként igyekszünk kétféle bioritmushoz igazodni; a három kamasz és a két kicsi nagyjából reggel öttől minimum éjfélig kitölti a napunkat. (És ebben nincsenek benne az éjszakai gasztro-randik a Legkisebbel.)
Ebből adódóan a napot az akkor még csendes Balatonban kezdtük egy fürdéssel. Mi, szülők és a két kicsi (mindenki megnyugtatására: a Legkisebb szigorúan csak láblógázva), hogy a nagyok békében aludhassanak.
A parton csak egy-két, álmatlansággal küzdő nyugdíjas és sorstárs kisgyerekes család törte meg a vadkacsás, vízisiklós giccset.
A Legkisebbnek sürgős ehetnéke támadt, így kimásztunk a legközelebbi stégre (stégen szoptatás kipipálva), miközben a Négyéves bombákat ugrált ugyaninnen, olykor beterítve minket egy-egy frissítő spriccel.
Lecsatlakozás után én is becsatlakoztam a kis bombaugráló mellé 😊
Kell ennél idillibb?