Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Néhány fogas kérdés…


Csecsemő- és kisdedkorban a tejfogak ínyen történő áttörését tekintve lehet, hogy a babák szinte minden probléma és tünet, vagyis feltűnés nélkül vészelik át ezt az időszakot. Ilyenkor a szülők véletlenül fedezik fel, hogy „koccan a kiskanál”, kibújt egy újabb fogacska. Van azonban olyan is, hogy minden egyes tejfogért „megszenved” a baba és persze a család többi tagja is. A teljes tejfogazat kialakulásáig (nagyjából két-három éves korig) többször is lehet olyan nehéz időszak, ami próbára teszi a baba és a család többi tagjának türelmét.

A tejfogak kezdeményeinek kialakulása már a méhen belüli életben elkezdődik, tehát a csecsemőkori „fogáttörés” egy hosszú folyamatnak csupán részjelensége. Az első tejfogak megjelenése átlagosan a hatodik élethónap táján észlelhető, de ettől akár több hónapnyi eltérés is mutatkozhat, ami még egyáltalán nem jelent kóros fogzási folyamatot. A fogak áttörésének sorrendjében ugyanígy lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, és ettől sem kell megijedni. Attól még, hogy nem „tankönyv szerint” bújnak elő a fogacskák, még gyönyörű és ép fogsora lehet egy kisgyereknek.

Fontos tudni, hogy a méhen kívüli életben a fogzás folyamata már azelőtt elkezdődik, mint hogy láthatóvá válnának a fogacskák. Amint a fogkezdemények „megindulnak” a felszín felé, már ezzel is ínyfeszülést, fájdalmat okozhatnak, akár a születés utáni harmadik-negyedik hónap tájékán, noha a fogacska csak hetek-hónapok múlva bújik csak elő. A baba ilyenkor már időnként nyugtalan, nyűgös lehet, öklét vagy a kezébe kerülő tárgyakat a szájába tömi, rágcsál, nyáladzik, ínye duzzadt. Segítségére, fájdalmának enyhítésére lehetünk fogíny masszázzsal, akár puszta kézzel, akár erre alkalmas gélek/folyadékok alkalmazásával, vagy a rágcsálás biztosításával. Erre használhatunk lehűtött rágókát vagy hideg és nedves textildarabot. A fogzás neheze az, amikor a fog áttöri az ínyt. Ezután a tünetek már általában enyhülni szoktak. A metszőfogak áttörésekor nem feltétlenül duzzad meg az íny, itt legtöbbször már a vékony kis fehér csíkot vesszük észre. A nagyobb őrlőfogak esetében viszont észlelhető az ínyduzzanat, sőt akár lilás-vöröses elszíneződés és vér is mutatkozhat az íny felszínén. Lehetséges, hogy ilyenkor a pofazacskó megduzzad vagy az arcon élénkebb arcpír látszik. A fogzás okozta fájdalom lehet olyan erős, hogy egy-egy alkalommal szükség lehet fájdalomcsillapító adására is.

De ne felejtsük el: ha gyermekünk lázas, nyugtalan, ismételten híg székletürítése van, nehezebben táplálható, ne fogjuk mindezt egyből a fogzásra, hanem mindenképpen mutassuk meg gyermekorvosnak, mert az ilyen tünetek hátterében az esetek nagy részében nem a fogzás, hanem valamilyen fertőző betegség, leggyakrabban vírusfertőzés áll. Fogzás kapcsán gyakran tapasztaljuk, hogy a csecsemő, kisgyermek fogékonyabb a fertőző megbetegedésekre, leggyakrabban náthás, hurutos betegségek jelentkeznek.

Lazább széklet, kipirosodott popsi, kisebb hőemelkedés, enyhe hurutos tünetek, a nyálcsorgás miatt kipirult vagy kiütéses bőr kísérheti a fogzást, de súlyosabb vagy elhúzódó és ide nem illő tünetek esetén keressük fel a gyermekorvost!

 

A már kibújt fogacskákat kezdettől ápoljuk, tegyük ezt a mindennapos rutin részévé. Kezdetben ujjunkra csavart gézdarabbal, speciálisan erre a célra kifejlesztett törlőkendővel, vagy ujjra húzható puha fogkefével tisztíthatjuk őket. Adhatunk a baba kezébe gumiból készült, „tüskés” babafogkefét, ilyenkor a rágcsálás közben termelődő bőségesebb nyál is tisztítja a fogakat. Ilyenkor még nincs szükség feltétlenül fogkrémre, a „dörzsi-hatás” is elegendő lehet.

Nagyobbaknál, amíg a kisgyermek nem tanulja meg száját kiöblíteni, és a benne levő fogkrémes vizet kiköpni, fluoridmentes vagy csökkentett fluoridtartalmú fogkrémet használjunk. Ha mindez már jól megy, áttérhetünk a fluoridosra. Egyikből sem kell egyszerre sok, borsónyi mennyiség bőven elegendő. Az életkornak megfelelő fogkrém mellett legyen a fogkefe is a gyermek életkorához, méreteihez illeszkedő nagyságú, kicsi fejű, puha, lekerekített sörtéjű.

Legalább 3-4 havonta cseréljük, de ha a használattól deformálódnak a sörték, akkor előbb. Általában ez történik, hiszen kezdetben inkább nagy lelkesen rágcsálja, mintsem a célnak megfelelően használja. Amíg nem alakulnak ki a megfelelő fogmosó-mozdulatok, mindig segítsünk neki!. Természetesen próbálkozzon ő maga is, de a hatékonyság érdekében a fogmosás elején vagy végén együtt vezessük a fogkefét.

És igen, ha tiltakozik, akkor is. Picit olyan ez, mint a lázmérés vagy a gyógyszerbevétel: ha meg kell mérni, akkor meg kell mérni, ha be kell venni, akkor be kell venni. Ha meg kell mosni, akkor meg kell mosni! Az is fontos, hogy minden fertőző megbetegedés (pl. náthás-hurutos, hányós-hasmenős) után azonnal cseréljük le a fogkefét!

A fogmosást élvezetes, játékos formában tanítsuk meg a kicsinek, például rendszerint beválik az, ha együtt mosunk vele fogat. Az utánozás, a mintakövetés itt is bejön. Olyannyira, hogy például ha én csukott szemmel mosok fogat, akkor a kislányom is. Ha csípőre tett kézzel, akkor ő is úgy. Ha leguggolok, akkor naná, hogy ő is…

Kezdetben a lényeg a rendszerességen van, jó, ha ezt szokja meg minél előbb. Az alaposság megtanulása következhet ezután. A megfelelő mozdulatok mellett azt is mutassuk meg neki, hogyan lehet öblögetni, majd a vizet kiköpni. Ezt nagyon szokták szeretni! Körülbelül nagyovis-kisiskolás korra tanul majd meg teljesen önállóan és alaposan fogat mosni, addig pedig nincs mese, rendszeresen ellenőrizzük a fogmosás hatékonyságát, és segítsünk neki, ha kell!

És ami még nagyon fontos: a fogacskák egészségének megőrzése a mi felelősségünk! Az, hogy gyermekünk mennyi cukros ételt és édességet eszik, mennyit nassol, hányszor alszik el édes italt tartalmazó cumisüveggel a szájában, milyen gyakran látja fogorvos, valamint milyen gyakran lát minket fogat mosni, az a mi döntésünk, nem az övé! Döntéseink következményeit viszont ő viseli.

Ne legyintsünk, mondván, hogy a tejfogakra nem kell úgy vigyázni, mert úgyis hamar kiesnek és lesz helyettük másik! Ha a hozzáállás, a külső károsító tényezők ugyanazok maradnak, és a gyerekünk ehhez hozzászokik, akkor nagy eséllyel a maradandó fogak sincsenek sokáig biztonságban.

Fontos tudni azt is, hogy az első maradandó fogak hátul már előbb kibújnak, mint ahogy a tejfogak elkezdenének elöl kipotyogni. Sokan nem foglalkoznak azzal, ha azt látják, hogy a hátsó rágófog szuvas, lyukas, mert azt gondolják, tejfog és az úgyis kiesik. Pedig nem így van. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de érdemes időnként megszámolni, hány foga van a gyerekünknek. Ha a húsznál több az eredmény, az azt jelenti, hogy ott már maradandó fog is van. Na, erre kell még fokozottabban vigyázni.

Nagy segítség lehet a fogváltás közben levő gyerekünk fogainak védelmére a barázdazárás. Ezzel kapcsolatosan (is) kérjük fogorvosunk véleményét és segítségét!

 

 

 

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.