Ne csak azt nézd meg, mit tartalmaz az étel, hanem azt is, hogy miből van a csomagolás!
A biszfenol A (BPA) neve biztosan sokaknak ismerős, de hogy mennyire része az életünknek és milyen hatással lehet a szervezetünkre vagy a gyerekünkére, talán kevésbé ismert. Ez az egyik leggyakoribb alapanyaga, alkotórésze bizonyos műanyagoknak. Mivel a belőle készült tárgyak szép átlátszóak, vékonyak, mégis kemények, nehezen törhetők és ellenállóak, érhető, hogy széles körben elterjedhetett a környezetünkben az elmúlt negyven-ötven évben.
Így például megtalálható egyes műanyag tányérokban, poharakban, evőeszközökben, palackokban, készülhet belőle gyerekjáték, szemüveg- és kontaktlencse, sportszer, orvosi eszköz, de fogtömés is. Ott lehet a vízvezetékekben, víztartályok, konzervdobozok és befőttes üvegek tetejének belsejében. Vagy a mobiltelefonokban, a háztartási eszközökben. És megtalálható a hőérzékeny papírokban is. Ilyeneket kaphatunk a kezünkbe bankkártyás vásárlás vagy bolti bevásárlás bizonylataként.
A cumisüvegeket azért hagytam ki, mert 2011 óta BPA-tartalmú cumisüveg nem hozható forgalomba az Európai Unióban, így Magyarországon sem. Hivatalosan legalábbis. Az már más kérdés, hogy Magyarországon egyelőre nem kötelező feltüntetni a műanyagból készült tárgyak felületén a BPA jelenlétére utaló kódot. Viszont hivatalosan csak olyan tárgy hozható forgalomba, amely határérték alatti BPA-t tartalmaz. Kanadában például már olyan sem, mert ott az egészségre és a környezetre ártalmas anyagnak minősítették.
Már száz feletti azoknak a vizsgálatoknak a száma, amelyek az elmúlt években-évtizedben a BPA lehetséges ártalmas hatásait vizsgálták. Egyre inkább arról szól a vita a szakemberek között, hogy mekkora az a mennyiség, amely káros lehet. A tényt, hogy ártalmas lehet és problémákat, betegségeket okozhat, úgy tűnik, már nem vitatja senki.
De mit is „tud” a BPA? Ez az iparilag előállított szerves anyag a hormonrendszerbe avatkozik be. Számos vizsgálat felvetette, hogy szerepe lehet az elhízás, a cukorbetegség, bizonyos szívbetegségek, az asztma, a mellrák, a here- és prosztatarák, bizonyos pajzsmirigy betegségek kialakulásában. Mindezeken túl pedig a női és férfi meddőségért, az ismétlődő vetélésekért, a koraszülésért, a gyerekek korai nemi érésért is felelős lehet.
És ami legalább ilyen fontos, hogy nem csak a saját testünkre lehet hatása, hanem például az anya testében fejlődő magzatéra is. Állatkísérletekben a méhen belüli fejlődés visszamaradását, az agyi fejlődés rendellenességét, kromoszóma rendellenességeket okozott, illetve a fiatal utódokban hiperaktivitást, agresszivitást, figyelemzavart, szorongást észleltek a kutatók, amelynek foka összhangban volt a BPA testen belüli mennyiségével.
A vizsgálatok szerint a gyerekek és felnőttek legalább 90%-ában kimutatható, és már egy hetes behatás elegendő ahhoz, hogy a vizeletben majdnem a duplájára növekedjen a BPA kimutatható mennyisége. Bizonyos vizsgálatok óvodás, kisiskolás korú gyerekekben olyan koncentrációkat találtak, amelyek az állatkísérletek során már rákkeltőnek bizonyultak.
A BPA képes a belélegzett levegővel vagy a bőrünkön át a testünkbe kerülni, mégis a leginkább mennyiségben a táplálékkal vesszük magunkhoz, anélkül, hogy tudnánk róla. Különösen a koraterhességben járó kismamák lehetnek veszélyeztetettek, mert a magzat számára már egészen kis adagok is ártalmasak lehetnek. Példának okáért: egyes vizsgálatok szerint az, ha rövid ideig tart valaki a kezében egy kártyás fizetést igazoló bizonylatot (hőérzékeny papír), már abból felszívódhat olyan mennyiség, amely magzatkárosító lehet. Úgy tűnik, a méhlepény nem jó szűrő: az anyába jutó BPA akadálytalanul juthat át a magzatba, és különösen annak agyában érhet el magas koncentrációt.
Fontos lehet az is, hogy ismételten vetélésen átesett nőknél, illetve túlsúlyos, policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedő nők esetében szignifikánsan magasabb BPA-szinteket mértek.
Hivatalos adatok vannak arra vonatkozólag, hogy az egyes életkorokban nagyjából milyen BPA-hatásnak (expozíciónak) vagyunk kitéve, és mekkora az a napi mennyiség, amely valószínűleg nem okoz problémát. Eszerint normál életvitel mellett nem lesz tőle bajunk. Ez jól hangzik, de kérdés az, hogy honnan tudhatjuk azt, hogy biztosan a határérték alatt maradtunk. Hiszen nem minden műanyagból készült tárgyon tüntetik fel a BPA jelenlétét. Ha mégis, akkor honnan tudhatjuk, hogy abból a palackból, dobozból mennyi oldódhatott ki. És ezek hogyan adódnak össze?
Az biztos, hogy a BPA előszeretettel oldódik ki az őt tartalmazó műanyagból hő, kopás és karcolás, sav és lúg, vagy UV sugárzás hatására. Így például nem szereti a mikrohullámú sütőben való használatot, a mosogatógépben való tisztítást, a detergens mosogatószerek rátapadt maradékát, a karcolásokat, a tartós „napoztatást” és a beléje került meleg ételt vagy savanyú ételt-italt. Ezek fényében könnyen elképzelhető, hogy a BPA-t tartalmazó, állandóan a szájba kerülő, a babanyállal érintkező gyerekjátékokkal mi történhet. Nem véletlen, hogy jövőre egy új irányelv lép majd életbe, mely szerint a három év alatti gyerekeknek készülő gyerekjátékok BPA-határértékét még az eddigieknél is lejjebb kell csökkenteni. És az sem meglepő, hogy a korosztályok között éppen a totyogókban mért értékek bizonyultak a legmagasabbnak.
Évtizedeken át korlátozás nélkül használta a műanyagipar ezt az anyagot. Hosszú, utánkövetéses vizsgálatok pedig még nincsenek, így csak sejtéseink lehetnek, hogy milyen hatást gyakorolt ránk a BPA. Talán nem véletlen, hogy a fentebb felsorolt betegségek jóval ritkábban fordulnak elő a fejlődő országokban, ahol tudvalevőleg jóval kevesebb használati tárggyal kerülnek kapcsolatba az emberek. Egyes vélemények szerint nem is az az elsődleges probléma, amelyet ránk gyakorol a BPA, hanem az, amelyet majd a mi közvetítésünkkel a gyerekeinkre és az unokáinkra fog.
Jó hír, hogy egyre több gyártó igyekszik a BPA-t más vegyületekkel helyettesíteni. Terjednek a BPA-mentes tárgyak, ami egyrészt remek, a baj csak az, hogy ez a felirat sem jelent feltétlenül BPA-mentességet. Bizony a BPA-mentesnek hirdetett eszközök, használati tárgyak egy részében találtak BPA-t. Másrészt a helyettesítésére használt vegyületek némelyikéről is bebizonyosodott, hogy hasonló élettani hatásokkal bírhat, mint maga a BPA.
Mégis mit tehetünk? Ami biztos: teljesen kiküszöbölni a BPA-val való találkozást szinte lehetetlennek tűnik. Ennek ellenére sokat tehetünk. Például a csomag tartalmán kívül nézzük meg a műagyag csomagolásokon szereplő ikonokat is. Ha a három nyílból álló kis háromszögben a 3-as, a 7-es számot, vagy a PC betűjelzést (polikarbonát) látjuk, inkább ne vegyük meg, mert ez azt jelenti, hogy tartalmazhat BPA-t. Az 1-es, 2-es, 4-es, 5-ös, 6-os kód azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nem tartalmaz. A gyakran használt PET-palackokban vagy a polipropilénből készült tárgyakban nincs BPA.
Ha csak lehet, ne műagyagba csomagolt élelmiszert vásároljunk. Ha lehet, válasszuk inkább az üveges formákat. A konzervek helyett lehetőség szerint vegyünk frisset vagy fagyasztott készítményt. Otthon is nézzünk körül: csak azokkal a műanyag tárgyakkal vegyük magunkat körül, amelyekre valóban szükségünk van. Nézzük meg, nem helyettesíthetőek-e mással. Mindig járjunk utána, hogy a gyerekünknek szánt játék honnan származik, miből készült.
Soha ne melegítsünk műanyag edényben ételt a mikróban, és ne a mosogatógépben mossuk el őket. Mosogassuk el inkább kézzel, és figyeljünk az alapos öblítésre. Ha műanyag edényben szeretnénk ételt elpakolni, mindig lehűtött állapotban tegyük bele. És csak annyit tartózkodjon az adott étel vagy ital abban az edényben, amennyit feltétlenül muszáj. Még jobb, ha üveg, kerámia, porcelán vagy rozsdamentes, esetleg szilikonból készült edényben tároljuk az ételeket és abban is kínáljuk őket.
A gyerekünket minél hamarabb, sőt akár már a kezdetektől szoktassuk arra, hogy porcelánból vagy üvegből készült tányérokból és poharakból egyen és igyon. Műagyag rágókák, babajátékok helyett lehetőség szerint válasszuk a természetes alapanyagokból (fa, textil, kaucsuk) vagy szilikonból készült játékokat.
(Fotó: Pixabay)
