Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Nátha: meghűlés, fertőzés vagy valami egészen más?


Régi megfigyelés, hogy a nátha gyógyszerrel egy hét alatt gyógyul, gyógyszer nélkül pedig hét nap alatt. Az esetek túlnyomó többségében vírusos fertőzésekkel állunk szemben. Vagyis gyógyszerek nélkül is gyorsan múlnak, és nem hogy antibiotikumra, de sok esetben semmilyen másmilyen gyógyszeres kezelésre nincs szükség. Az egészséges immunrendszer megoldja, ha rábízzuk magunkat, ellátja a maga feladatát.

Kétszáz feletti azoknak a vírusoknak a száma, amelyek ilyen tünetekért felelősek. Érthető, hogy egy szezonban miért lehetünk többször vagy szinte folyamatosan náthásak. Egyik ilyen vírus jöhet a másik után, és ha nincs szerencsénk, pont olyanok jönnek, amelyekhez még nem volt szerencsénk. Az is érthető, hogy minél kisebb a gyerekünk, annál kisebb eséllyel találkozott bármelyikükkel is. Sokkal ritkábban fordul elő az, hogy baktériumok vagy egyéb kórokozók állnak a háttérben.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy a náthát a lehűlés, a hideg levegő okozza-e, vagyis beszélhetünk-e meghűlésről? Ha valaki túl vékonyan öltözik fel, ha elázik, ha huzat éri, akkor könnyen előfordulhat, hogy másnap betegen, tüsszögve, köhécselve, torokkaparással ébred. Mégsincs ez mindenkinél így. A nátha hátterében fertőzés áll, nem pedig önmagában a hideg levegőn tartózkodás vagy egy megázás betegít meg minket. Hogy a szervezetünk képes-e ellenállni egy náthát okozó vírus támadásának, több tényezőtől is függhet. Például a pillanatnyi testi és lelki állapotunktól, jóllétünktől, tápláltsági állapotunktól, előzetes betegségeinktől. Vagy a betegséget okozó vírusok számától, fertőzőképességüktől, és persze a külső környezeti, időjárásbeli tényezőktől is. A hideg levegőnek annyiban lehet szerepe a nátha kialakulásában, hogy kedvező feltételeket teremt a vírusok „megtapadásához”, amennyiben gyengíti a szervezet ellenálló képességét.

Elhúzódó orrfolyás esetén az első kérdés az, hogy volt-e ideje a gyermeknek teljesen meggyógyulnia, regenerálódnia a vírusos náthából. Ha nem, akkor jó eséllyel hamar összeszed megint valamit, ami azt a benyomást keltheti bennünk, hogy tényleg folyamatosan folyik az orra. Hiszen egy előzetes vírusos fertőzés meggyengíti a nyálkahártya védekezőképességét, és megnövekedhet az esélye újabb vírusok megtapadásának.

Egy vírusos fertőzés megteremtheti a lehetőségét egy baktérium okozta felülfertőződésnek is. Ilyenkor már szövődményről beszélhetünk. Ez gyakran orrmelléküreg-gyulladás, amely az elhúzódó orrváladékozás másik oka lehet. Csecsemőknél, kicsi gyerekeknél homloküreg gyulladásról gyakorlatilag nem beszélhetünk, hiszen nincs még számottevő légtartó üreg ebben a csontban. Nagyjából három éves kor körül kezd kialakulni, kiskamasz korra ér el olyan méretet, hogy az üreg gyulladásáról beszélhessünk. Arcüreg gyulladás viszont már előbb is lehet, hiszen egy apró, légtartó kis üregecske csecsemő- és kisdedkorban van a csontocskákban. Ugyanígy előfordulhat az ún. rostasejtek gyulladása is.

Van, aki úgy tartja, hogy a nátha nem önmagában az orrüreg nyálkahártyájának gyulladása, hanem együtt jár az orr körüli üregek gyulladásával, hiszen ezek nyálkahártyája összefügg egymással. Az arcüregben felgyűlő váladék az anatómiai viszonyok miatt akkor ürül, ha az kellően tele van, illetve fekvő helyzetben, amikor is az orrüregbe ürül. Értelemszerűen hanyattfekvő helyzetben a mélyebb légutak felé vehet irányt. Ez a hátracsorgó váladék az éjszakai köhögés egyik oka lehet. És érthető módon oka lehet az elhúzódó orrváladékozásnak is.

Másik gyakori jelenség, főleg kisdedkorban az orrmandula gyulladása. A kicsiknél a relatíve szűkebb légutakban gyakran okoz többféle panaszt, és többek között oka lehet az elhúzódó köhögésnek vagy orrváladékozásnak, az éjszakai horkolásnak, nehezített orrlégzésnek is.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az allergiás eredetű orrfolyást, a szénanáthát sem, mint a tartós orrváladékozás egyik lehetséges okát. És nem feltétlenül nagyobb gyerekeknél jelentkezik, előfordulhat akár másfél-két éves korban is. A klasszikus tünetek: a jellemzően vizes orrfolyás, az orrdugulás, a tüsszögés és a járulékos könnyezés, szem-orr-fül és torokviszketés nem feltétlenül van meg minden gyereknél.

Bár ritkán gondolunk rá, de a környezeti tényezők is szerepet játszhatnak az elhúzódó orrfolyásban. Így például a dohányfüst, a légszennyezettség, a levegő túl alacsony vagy éppen túl magas páratartalma.

Előfordulhat az is, hogy a reflux tüneteként jelentkezik tartós orrváladékozás. Kevésbé gondolunk rá, de szintén oki tényező lehet.

Ha azt tapasztaljuk, hogy az orrváladékozás, amely jellemzően gennyes, sűrű, csak az egyik orrjáratból jön, akkor-főként kicsi gyerekeknél-mindig eszünkbe kell, hogy jusson a légúti idegentest lehetősége is. A kicsik előszeretettel dugdosnak ezt-azt az orrukba, amit lehet, hogy nem veszünk észre. Ez az apró tárgy megakad valahol az orrüregben, és gyulladást, ezzel együtt pedig váladékozást okoz.

Látható, hogy az elhúzódó orrfolyás hátterében több dolog is állhat, ezért két hét után sem múló, makacs esetekben, egyéb tünetek megjelenése (fájdalom, lázas állapot, rossz közérzet, beteg benyomást keltő gyermek, éjszakai köhögés, horkolás és nyugtalan alvás, szemek körüli duzzanat stb.) a gyerekorvos, allergológus, esetenként gasztroenterológus és a fül-orr-gégész segíthet az okok felderítésében.

Járjunk utána!

 

(Fotó: Pixabay)

 

Bejelentkezni II. kerületi, ‘játszóházas’, gyerek- és családbarát gyermekorvosi magánrendelésemre a 30-514 2559-es telefonszámon tudtok.

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.