Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta - A harmonikusan fejlődő babákért

Ez most akkor ételallergia?


Az a tapasztalatom, hogy manapság kezdenek ‘divat-diagnózissá’ válni az ételallergiák. Nem kivételek ez alól a gyerekek sem. És egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a szülők dr. Google segítségét veszik igénybe, vagy az egyéb helyekről összegyűjtött információk, tapasztalatok alapján állítják fel gyermekük ételallergia-diagnózisát. Arról már nem is beszélek, hogy mekkora a rendetlenség a fejekben a lisztérzékenység, a laktóz intolerancia, az ételallergia és az étel-intolerancia vonatkozásában.

Anélkül, hogy részletes ismertetésbe bocsátkoznék, csak annyit: a lisztérzékenység vagy cöliákia nem tartozik az ételallergiák körébe. Egészen más mechanizmusú betegség. A laktóz (tejcukor) intolerancia megint más hátterű állapot. A legnagyobb félreértések talán mégis az ételallergia/étel-intolerancia vonatkozásában észlelhetőek.

Nem egy családdal találkoztam már, akik saját döntésük alapján étel-intolerancia vizsgálatot végeztettek kisgyermekükön, súlyos tízezer forintokért. Volt, hogy azért, mert a háziorvos nem tett lépéseket a gyermek kivizsgálása érdekében. Vagy ha igen, akkor nem volt hatékony. Volt, aki nem akarta kivárni a gasztroenterológiai vizsgálat eredményét, mert mielőbb tisztán akart látni. Volt, aki nem hitt az orvosoknak. És volt, aki az interneten való tájékozódást követően „diagnosztizálta” a gyereke vélt betegségét, és ezt akarta alátámasztani egy étel-intolerancia vizsgálattal.

Ezekben különböztek, egy dologban azonban megegyeztek. Mindannyian azt állították, hogy gyermeküknek ÉTELALLERGIÁJA van, emiatt önszántukból diétára fogták őt. Nem volt könnyű megértetni velük, hogy az étel-intolerancia vizsgálat NEM ALKALMAS a klasszikus ételallergiák igazolására és nagy valószínűséggel gyerekük nem allergiás az adott ételre. Vagyis a megvonásos diéta nem biztos, hogy indokolt, viszont akár hiánybetegség is lehet a következménye.

Fontos tudni, hogy a gyermekkori klasszikus ételallergiák diagnózisa a legtöbb esetben nem könnyű. Komplex szemléletmód, sok tényező figyelembe vétele szükséges a diagnózis felállításához. Nagyon fontos az étkezési előzmények, tünetek pontos ismerete, azok összefüggése az egyes ételekkel. A vérből végzett, ún. specifikus IgE alapú vizsgálat vagy a bőrteszt (Prick-teszt) önmagában nem elegendő, sőt egyedüliként figyelembe véve alkalmatlanok a diagnózis felállítására. Minden esetben lényeges, hogy a tünetek, panaszok figyelembevételével együtt kerüljenek értékelésre. Még akkor is így van ez, ha sok szakorvos pusztán ennek alapján állítja fel az ételallergia kórisméjét. Ez mára túlhaladott, hibás gyakorlat.

Ezek az allergiatesztek a gyerekek szenzibilizáltságát, vagyis érzékenyítettségét jelzik, de nem jelentenek tényleges, definitív ételallergia diagnózist. Nagyon fontos az előzmények pontos ismerete, az allergiatesztek megfelelő értékelése, a gyanúba hozható étel felkutatása, a gyanús allergén átmeneti megvonása, majd ezt követő visszaterhelése a provokációs tesztes során. És nélkülözhetetlen a jó szakember, aki mindezek figyelembe vételével felállítja vagy elveti az allergia diagnózisát.

Az ún. étel-intolerancia nem ételallergia. Semmi köze a klasszikus ételallergiához, a tapasztalt tünetek is teljesen másfélék. Az étel-intolerancia tesztek az ételspecifikus IgG nevű ellenanyagok kimutatásán alapulnak, mely az ételek elfogyasztása után jelennek meg a szervezetben. Az IgG a szervezet NORMÁLIS IMMUNVÁLASZA a különféle ételekre, minden egészséges gyermekben kimutatható. És ez az érték minél magasabb, az valószínűleg éppen az étel tolerálását jelzi. Ételallergiák gyanúja esetén semmiféle információt nem szolgáltat, gyakorlatilag feleslegesen elvégzett, a családot félrevezető vizsgálatról van szó, nulla diagnosztikus értékkel. 

Ma a legelterjedtebb és a leginkább megbízható módszer az ételallergiák igazolására a terheléses vizsgálat vagy ételprovokációs teszt. Ilyenkor néhány hétre a gyanúba fogott ételt elhagyják a gyermek étrendjéből, majd megfelelően ellenőrzött körülmények között, pontosan meghatározott protokollt követve adják vissza a gyereknek, figyelve az esetlegesen megjelenő, ételallergiára jellemző tüneteket. A megfelelő körülmények azt is jelentik, hogy beavatkozást igénylő tünetek esetén a gyermeket a megfelelő ellátásban részesítik.

A lényeg tehát: ételallergia gyanúja esetén se mi, szülők próbálkozzunk a diagnózis felállításával. Ne vegyünk igénybe „saját szakállunkra” (no meg a gyerekünkére) semmiféle, a médiában hirdetett vagy másoknál állítólag bevált módszert vagy tesztet. És főleg ne alkalmazzunk diétás megszorítást a gyerekünknél ilyen tesztek eredményei alapján. Ugyanígy ne tegyük ezt pusztán a sejtésünket, gyanúnkat követve, mindenféle vizsgálat nélkül.

Gyermek-gasztroenterológusok, gasztroenterológiai centrumok kompetensek az ételallergia diagnózisának megerősítésében vagy elvetésében, a fentebb vázolt „menetrend” szerint. Az sem véletlen, hogy egy gyermekintézmény akkor biztosítja a speciális diétát a gyermek számára, ha a megfelelő szakember, nevezetesen a gasztroenterológus ezt indokoltnak látja, és erről írásos szakvéleményt ad. „Bemondás”, vagy egy étel-intolerancia vizsgálat eredménye alapján a bölcsi és az ovi nem ad, és nem is adhat speciális, diétás menüt a gyerekek számára.

Tudom, hogy gyermek-gasztroenterológiára sem mindig könnyű belátható időn belül bejutni. Mégis, a gyerekek jólléte és biztonsága érdekében válasszuk ezt az utat! Laikusként ne vizsgálgassuk, vizsgáltassuk a gyerekünket más, nem megbízható, esetleg félrevezető módszerekkel. Sokkal többet árthatunk, mint amennyit a javára tehetünk. 

 

 

 

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.