Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Bölcsőhalál és légzésfigyelő


A legfontosabb információ a légzésfigyelővel kapcsolatosan az -és a mai napig sokan vannak, akik ezzel nincsenek tisztában- hogy önmagában nem ment életet, sőt, egyfajta hamis biztonságérzetet adhat a szülők számára a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) vonatkozásában.

Valami olyasmit, hogy majd ez időben figyelmeztet, ők gyorsan ott teremnek, felveszik a babát, aki már veszi is a levegőt. Sőt majd a riasztó hangjának hatására vesz levegőt a baba. A mai napig az a tapasztalat, hogy sok ilyesfajta tévhit kering a légzésfigyelőkkel, azok alkalmazásával kapcsolatban.

Nem véletlen, hogy egyre több szakmai szervezet és állami egészségügyi szerv is felhívja a családok figyelmét a fentiekre. Sőt olyan szervezet, egyesület is van, amely nem ajánlja a légzésfigyelő rutinszerű hasznalatát.

Szomorú tény: egyelőre sajnos nem áll rendelkezésre olyan berendezés, műszer, amely képes lenne megelőzni, kivédeni a hirtelen csecsemőhalált, illetve csökkenteni annak a valószínűségét.

És egyelőre nincs olyan megalapozott tudományos adat sem, amely igazolná és alátámasztaná ezen műszerek hatásosságát a bölcsőhalál megelőzésében.

Mégis erősen él a köztudatban ez a félreértés.

Korábban az volt a teória, hogy a SIDS kiváltó oka az alvási apnoe (hosszabb légzéskimaradás az alvás mély periódusában). Ez előzi meg a hirtelen halál beálltát. Ebből fakadóan azt gondolták, ha sikerül “elcsípni” ezt az apnoés eseményt, akkor megelőzhető a baba halála.

Ez az összefüggés azonban nem állta meg a helyét: úgy tűnik, hogy a bölcsőhalált nem vezeti be ilyen légzéskimaradás, hanem a keringés leállása van előbb, majd ennek következtében áll le a légzés.

Ha mégis lenne ilyen légzésszünet, ha ez az apnoe lenne az elsődleges, és ebből adódna a SIDS, akkor a műszer riasztásakor a baba mélyen alszik, emiatt levegőt ugyan nem vesz, de a szíve, keringése még működik. Ilyenkor valóban elegendő lehet valamely fizikális inger alkalmazása, a baba felébresztése, megmozgatása. Ez viszonylag egyszerű, egyértelmű helyzet, és bárki laikus képes lenne segíteni a babán.

Viszont a vizsgálatok azt mutatják, hogy a SIDS-et nem előzi meg hosszabb légzéskimaradás, apnoe. Az történik, hogy a baba előbb hirtelen halált hal, leáll a keringése, majd amikor már halott állapotban másodpercek óta nem lélegzik, akkor jelez be a légzésfigyelő. Mivel ilyenkor praktikusan nincs szívműködés és keringés, a fizikális ingerek, az ébresztgetés, a rázogatás mit sem segít. Kizárólag hatékony, komplex újraélesztés alkalmazása esetén van esély az állapot visszafordítására.

Sajnos emellett sem mindig, sőt. Ez még professzionális szakembergárda, ideális körülmények (műszerek, gyógyszerek stb.) mellett sem mindig lehetséges egy pár perce meghalt csecsemőnél. Ehhez képest otthon a halálra rémült szülők laikusként, műszerek és gyógyszerek nélkül, jó esetben egy újraélesztési tanfolyammal a hátuk mögött fognak neki – szinte biztos, hogy nagyobb időveszteséggel -a baba reanimációjának.

Mindenesetre meg kell próbálni, neki kell fogni, és a baba keringését, légzését legalább addig fenntartani, amíg a szakmai segítség megérkezik. Igen, itt jön szóba az, hogy mindez idő alatt valakinek a mentőket is riasztania kell, és az sem mindegy, hogy a bejelentő hogyan prezentálja nekik a történteket, mert annak megfelelően küldenek számukra speciális segítséget.

Nem véletlen tehát, hogy mások mellett például az amerikai gyermekorvosok szakmai kollégiuma sem ajánlja a műszer használatát. Kihangsúlyozzák a hamis biztonságérzetet, azt, hogy a műszer nem alkalmas a SIDS megelőzésére, kivédésére.

Tapasztalat szerint a légzésfigyelő nyújtotta biztonságérzetben a szülők hajlamosak akár már a fiatal csecsemőt is maguktól távol, másik helyiségben altatni. A másik szobában történő altatás, a szülőtől való minél nagyobb távolság viszont rizikótényezője lehet a hirtelen csecsemőhalálnak.

Sokan elkerekedett szemmel hallgatnak, amikor azt mondom, hogy kisbabájuk képes a vele egy légtérben alvó édesanyja élettani funkcióira, így légzése ritmusára is “rákapcsolódni”, amely a bölcsőhalál tekintetében egy fontos védőfaktor lehet. Az éjszakai közelség, a testkontaktus lehetősége segíti a baba hőszabályozását, a karnyújtásnyira alvó, igényei szerint szopó vagy a szülőkhöz bújó kisbaba pedig a szükséges testi és lelki táplálékhoz és biztonsághoz is könnyen hozzájut.

Ezzel szemben a légzésfigyelő biztokában a szülők hajlamosak lehetnek arra, hogy babájukat maguktól távol helyezik el, akár magára hagyva őt egy másik szoba csukott ajtaja mögött. Másrészt nagyobb bátorsággal teszik őt hasra, öltöztetik fel alaposabban, noha mindkettő rizikófaktornak számít a SIDS vonatkozásában.

Félreértés ne essék: nem tilos a légzésfigyelő, például apnoékra hajlamos koraszülötteknek ajánlják is az orvosok, de alapszabály, hogy újraélesztési tanfolyam elvégzése és a tanultak magabiztos alkalmazása nélkül mit sem ér.

Sokkal inkább érdemes előnyben részesíteni a baba szülők közelében történő elhelyezését, az igényei szerinti testi kontaktus, szoptatások biztosítását. Az egyre népszerűbb kenguru módszer is ezt hivatott pótolni a legkisebbek számára.

Úgy tűnik, hogy a szülők a ma létező legbiztonságosabb légzésfigyelők.

(Fotó: Unsplash)

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.