Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt - A harmonikusan fejlődő babákért

Amikor nehezen kakil a baba…


Nemrégiben írtam a fiatal csecsemők infantilis diszkéziának nevezett kakilási nehézségéről. Amely egy átmeneti állapot, bizonyos értelemben egy tanulási folyamat kísérőjelensége.

A tanulási folyamat lényege az, hogy a baba megismerkedik saját teste jelzéseivel és megtanulja kontrollálni, összehangoltan működtetni bizonyos izomcsoportjait, jelen esetben a széklet kiürítéséhez szükségeseket.

A mi legfőbb dolgunk szülőként ebben annyi, hogy lehetőleg ne avatkozzunk bele ebbe a folyamatba. Akkor sem, ha ez most még döcögősen működik.

Nem a mi közbeavatkozásunk fogja megoldani ezt a(z átmeneti) nehézséget. Rövid távon, egy-egy alkalomra szólóan lehet, hogy megoldjuk a baba helyett, de hosszú távon megzavathatjuk azt a folyamatot, amelynek során saját szervezete jelzéseit próbálja értelmezni, testét működtetni.

Az a baba, akit például rendszeresen lázmérőznek, szélcsöveznek kakiltatási céllal, azt “tanulhatja meg”, hogy a széklet elengedéséhez ez az érzés szükséges. Ez a “szignál”. Ez a baba könnyen eljuthat oda, hogy csak akkor engedi el a kakit, amikor ez a jelzés megérkezik. 

Nála megakadhat az a gyakorlási folyamat, amikor azt próbálgathatja, hogyan illessze jól össze a hasizomzat és a medencefenék, valamint a végbél záróizomzatának működését. A mindennapi életben van arra példa, hogy ezek a babák valóban csak a szélcső vagy a lázmérő ingerére kakilnak, akár hosszú hónapokon át, nap mint nap.

Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy hagyjuk a babánkat próbálkozni. Fontos, hogy elhiggyük: egy egészséges kisbaba tud magától kakilni. Igen, a miénk is. 

És lehetőség szerint semmi olyat ne tegyünk, ami a fent említett izmok működését megzavarja.

Amit mégis tehetünk, az az, hogy segítjük őt abban, hogy a kakiláshoz szükséges ideális testhelyzetet felvehesse. Ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy a medencefenék izomzata ellazuljon, a végbél pedig a kiürítéshez megfelelő pozícióba kerüljön.

Az talán ismerős, hogy kisgyerekeknél ez a bilin üléskor látható, enyhén felhúzott lábakkal történő, guggoló testtartás. Felnőtteknél viszont nem a vécén ülve szokványosan felvett pozíció ez, amikor a talpak a földet érintik. Az ideális testhelyzet náluk is a felhúzott térdekkel, sámlival alátámasztott lábakkal felvett pozitúra lenne. Talán ez kevésbé közismert.

Tehát ezen testhelyzet felvételében segítsük a babánkat is. Erre jó módszer a lábacskák behajlítása, a térdek közelítése a pocakhoz. De talán még ennél is jobb a kis békához hasonló pozíció felvétele az ölben, a mellkasunkon vagy a hordozókendőben. Ilyenkor még a gravitáció is a segítségére van, szemben a fekvő helyzetben felhúzott térdecskékkel.

Próbáljátok ki!

(Fotó: Unsplash)

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Comments are closed.