Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

A gyermekorvosi rendelőben leggyakrabban vírusos náthás, felső légúti hurutos betegségekkel találkozunk. Bár banális megbetegedések, mégis folyamatos(!) otthoni kezelést igényelnek, mert nagyon könnyen vezethetnek akár súlyos szövődmények kialakulásához (orrmandula-gyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, középfülgyulladás, hörghurut stb. —róluk majd később írok).

Tünetek

A nátha alapvetően az orrnyálkahártya gyulladásos megbetegedése, ezzel függenek össze a tünetek is:

• Orrváladékozás: a gyulladásban levő nyálkahártya gyulladásos izzadmánya/váladéka, mely nagy mennyiségben tartalmaz kórokozókat is
• Orrdugulás, nehezített/gátolt orrlégzés: a gyulladt orrnyálkahártya megduzzad, beszűkíti a be- és kiáramló levegő útját, ezáltal vezet gátolt orrlégzéshez.
• Tüsszögés: a tüsszögés egy egyszerű reflex, mely azt célozza (a köhögéshez hasonlóan), hogy a légutakat megtisztítsuk, szabaddá tegyük. Nem feltétlenül betegség tünete, hisz az orrüregbe kerülő por, szennyeződés, bármilyen idegen anyag kiválthatja és itt szintén az a cél, nehogy a mélyebb légutakba kerüljön, illetve a levegő áramlását ne akadályozza. Nátha esetén ilyen idegen anyagként az orrváladék szerepel.
• Orrvérzés: időnként bizony ez is észlelhető, és sokszor nagy-nagy riadalmat okoz. Pedig „mindössze” annyi az oka, hogy a gyulladt nyálkahártyában fokozott a vérbőség, valamint a nyálkahártya sérülékeny is, ezért egy erősebb orrfújás, vagy egy orrszívás után orrvérzés jelentkezhet.

 Amit ezek miatt tennünk kell:

Ezek mérséklését célozza a tüneti kezelés, mely ezáltal a beteg közérzetét is javítja.

Orrtisztítás

Nagyjából 5-6 éves kortól képesek a gyerekek hatékonyan kifújni orrukból a váladékot, nem csak az orrjáratok elejéből, hanem a hátsó, orrgarati részből is, és ez az igazán lényeges a szövődmények elkerülését tekintve. Nagy ovis-kisiskolás korig az orrtisztítás módja inkább az orrszívás legyen. Egészen egyszerűen azért, mert ennyi idő kell ahhoz hogy a kisgyerek megfelelően össze tudja hangolni az orr kifújásához szükséges izmait, főként megfelelő hatékonysággal tudjon hasprést alkalmazni.

Sokszor hallom két-három éves gyerekek szüleitől, hogy nagyon jól kifújja az orrát, nem kell szívni. Ilyenkor, ha a fentieket elmondom, nem nagyon hiszik el, és bizony sokszor előfordul, hogy emiatt a későbbiekben szövődmények jelentkeznek, és már a kialakult orrmandula-gyulladás vagy középfülgyulladás tüneteivel hozzák vissza a gyermeket, lázasan, elhúzódó köhögéssel. Azt szoktam javasolni, hogy hasonlítsák össze a kettőt: egyszer fújassák ki az orrát, a következő alkalommal pedig porszívózzák ki. Az sem elhanyagolható, hogy a megfelelő módon, a szükséges gyakorisággal elvégzett orrtisztítás elkerülhetővé teheti orrcseppek, orrrspray-k használatát, nem beszélve a szövődmények megelőzéséről.

Az a borzalmas orrszívás…

A mai napig nagy a bizalmatlanság, a félelem (?) a porszívós orrszívóktól. Pedig aki használta, megszokta, tudja, hogy ennél hatékonyabb orrtisztító módszer nincs. A kézi pumpás orrszívók-véleményem szerint-arra jók, hogy az orrnyílások környékéről kiszívják a váladékot, de nem elég effektívek a hátsóbb részek kitisztításához. A porszívós orrszívók speciálisan úgy kerültek kialakításra, hogy semmiféle sérülést, károsodást ne okozzanak, a csövek átmérője szabályozza azt, hogy csak a megengedett szívóerővel működhessenek, ehhez pedig szigorú előzetes vizsgálatokon mennek keresztül. Jól tisztíthatók, fertőtleníthetők, van, amelyik két szívófejjel kapható, ez ikrek, vagy tesók esetén könnyebbséget jelent. Létezik porszívó helyett szájjal szívható típus is, ezt választhatja az, aki mindezek ellenére mégis idegenkedik a porszívóstól, vagy ha a baba fél a porszívó hangjától, de például utazás-nyaralás során is jó szolgálatot tehet…Bár ismerek szülőket, akik elutazáskor elsőként a porszívót csomagolják be…:)). Sokszor hallom azt a kifogást, hogy nagyon sajnálják a babát, hogy ilyen szörnyű tortúrának kell kitenni, és szenvedést okoznak neki. Azt kell mondjam, hogy sokkal nagyobb kínlódást okoz a babának, na nem kap az orrán levegőt, ebből következően nem tud aludni, nyugodtan pihenni, sőt szopni-enni sem. A csecsemők ugyanis ún. obligát orrlégzők, a szopáshoz pedig szájukban vákuumot kell létrehozni, ehhez értelemszerűen a szájuknak zárva kell lenni. Innentől kezdve pedig már csak az a kérdés, hogy melyik fülén vegyen levegőt (bocs!)… Nagyobbacskáknál vagy a tesók szempontjából az sem lényegtelen, hogy a kifolyó orrváladékot van-e lehetőségük pl. belekenni-dörzsölni szemecskéjükbe, illetve játékaikat, használati tárgyaikat beszennyezni vele.

Az orrszívás közben észlelt sírás oka tapasztalatom szerint leginkább azzal függ össze, hogy meg kell hozzá őt fogni, ezzel pedig mozgásában akadályozzuk őt (időnként előfordulhat a porszívó hangjától való félelem, de az a kisbaba, aki születésétől tapasztalja és megszokja ezt a hangjelenséget, jellemzően nem sír, ha meghallja-ha mégis, próbálkozzunk az előbb említett szájjal szívható formával). Erre is van egy javaslatom: próbálják ki a szülők, nagyszülők -mindenki, aki várhatóan a babánál orrszívást fog alkalmazni- saját magukon az orrszívót. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de sok esetben meggyőző lehet.

Gyakran ismételt kérdésként merül fel, hogy napjában hányszor alkalmazható a porszívós orrszívó. Ahányszor csak szükséges, a lényeg, hogy a baba orrlégzése akadálymentes legyen. Mi, felnőttek, hányszor fújunk orrot, hány(száz) papír zsebkendőt használunk el, amikor náthásak vagyunk?…

Ha tehát az orrszívás-fújás elegendő, nincs szükség „gyógyszeres” beavatkozásra.

Bő folyadékbevitel

A bő folyadék adása minden betegség kapcsán nagyon lényeges, ilyenkor ha lehet, még fontosabb, mert segít a légúti váladék higításában, feloldásában.

Ha a fenti módszerek nem elegendőek, jöhet a következő lépés.

Orrsprayk, orrcseppek alkalmazása.

Első körben a tengervizes, vagy sóoldatos készítmények jöhetnek szóba, főként fiatalabb csecsemők esetében, de természetesen nagyobbaknál is. Ha olyan fokú a váladékozás és az orrdugulás szükség lehet komplex hatóanyag tartalmú készítményre, mely a váladéktermelés csökkentését és az orrnyálkahártya lohasztását célozza. Jó szolgálatot tehetnek ilyen esetekben, viszont tudni kell róluk, hogy naponta csak az orvos által előírt rendszerességgel és meghatározott időtartamig alkalmazható. Számtalan készítmény vény nélkül elérhető, 0-99 éves korig :). Amennyiben indokolt, vizsgálatot követően az orvos írhat fel olyan kevert készítményt, amely a fentiek mellett gyulladáscsökkentőt és antibiotikumot is tartalmaz.

Tapasztalatom szerint az orrspray-k -amennyiben megfelelően használjuk őket- hatékonyabbak, ugyanannyi hatóanyag szinte a teljes orrnyálkahártya felületén szétporlasztódik, nem csorog hátra vagy vissza, anélkül, hogy hatását kifejthette volna. Függetlenül azonban attól, hogy milyen készítményt használunk, lényeges, hogy befújás előtt az orrocskát alaposan tisztítsuk ki, mert a spraynek így van esélye eljutni, felszívódni a nyálkahártyán, másrészt nem spricceljük beljebb az összegyűlt, kiszívásra váró váladékot.

Fokozott higiéné

És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szokásosnál is fokozottabb higiénét: alapos kézmosás orrszívások előtt és után, az orrszívó azonnali fertőtlenítése a manőver után közvetlenül. Nagyobb gyerekeket szoktassunk hozzá ahhoz, hogy a használt zsebkendőket azonnal dobják a szemétbe, orrfújás után mossanak kezet. Mi pedig játékaik, használati tárgyaik tisztán tartására-fertőtlenítésére figyeljünk oda -főként ha több gyermek is van a családban. Ha náthás, hurutos beteget ápolunk otthon, gyakran szellőztessünk, hiszen ezek a betegségek főként cseppfertőzéssel terjednek, vagyis a levegő útján a tüsszentés, köhögés során kijuttatott vírusokkal, de a fertőző váladékkal beszennyezett tárgyakkal is. Ha jó a kis beteg közérzete, nyugodtan vihetjük szabad levegőre, mehetünk sétálni vele. A betegség lezajlása után célszerű új fogkefét használatba állítani, cumikat, cumisüvegeket sterilizálni.

„Csak egy kis nátha…”-ugye, mégis mekkora a felelősségünk itt is?!